5. heti téma: Igaz történetek

És a zenekar játszik tovább... (And the band played on)

  1993-ban elkészült ez az alkotás, amely végig követi az AIDS felfedezésének történetét. Ezt a filmet nem láthattuk moziban, csak televízión, talán ezért nem tartozik a legnépszerűbb hollywoodi művek közé. Az alkotás minden kis részletre odafigyel, és megpróbálja hűen visszaadni a valóságot. Bemutatja a kezdeteket, amikor egy kanadai utaskísérő, a világ különböző részein homoszexuális kapcsolatot alakít ki több férfival. Ő lesz az úgynevezett nulladik beteg, és pusztítani kezd a XX. század egyik legnagyobb és legveszélyesebb járványa. Eleinte megmagyarázhatatlan halálesetek sorozata rémiszti az embereket San Fransisco melegfürdőiben. Az orvosok, tudósok érthetetlenül állnak a történtek előtt. A fiatal doktor, Don Francis - aki már az ebola kitörésekor Afrikában kutatja a halálos járványokat - kezd el először foglalkozni az akkor még ismeretlen vírussal, amit később dr. Robert Gallo fedez fel, és nevezi el AIDS-nek. A film remekül mutatja be, hogy a politikusok próbálják meg az egész problémát lerázni magukról, csak azért, mert a kór összefüggésbe hozható a homoszexualitással. (Emiatt lesz aztán globális méretű a fertőzés.) Ez a kényes helyzet megnehezítette a rendező dolgát is. Ugyanis rengeteg színész emiatt mondott nemet a szerepre. Így is sok sztárt láthatunk, Matthew Modine, Alan Alda, Anjelica Huston, Phil Collins, Steve Martin, Richard Gere, és Középfölde varázslója, Ian McKellen is megjelenik a képernyőn. Utóbbi kettő, személyes érintettsége miatt is vállalt szerepet. Richard Gere barátnője AIDS-ben halt meg, míg a mi kedvenc Gandalfunkról köztudott, hogy meleg. A 80-as években megpróbálták eltussolni a tényeket, és még ma sem minden ember ismeri a HIV-vírus történetét. Éppen ezért kötelező mindenkinek megnéznie ezt a filmet. Értékelés: 10/7.

4. heti téma: Fekete-fehér filmek

Bombabiztos (Fail safe)

       Három oka lehet annak, hogy egy film fekete-fehér legyen. Az első, hogy régen készült, a második, hogy egy idejemúlt kort mutat be, a harmadik: a rendező megpróbál komor képet festeni a művéről. Ez a film, amely az ezredfordulón készült el, utóbbi két kategóriába tartozik. A hidegháború idején játszódik. Abban a korban, amikor Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a versengés egyre jobban elvadult, mindenki úgy gondolta, hogy küszöbön áll a harmadik világháború, és az emberiség sorsa egy-két vezető kezében volt. A Bombabiztos olyan fiktív történet, amelyben egy elektromos meghibásodás során hat amerikai harci repülő atombombákkal a fedélzetén elindul Moszkva felé. Ezt a küldetést semmilyen szóbeli parancs nem állíthatja meg. Ekkor kezdetét veszi egy ördögi játszma, amelyben, az Egyesül Államok elnöke (Richard Dreyfuss), az ő orosz tolmácsa (Noah Wyle - Carter doktor a Vészhelyzetből), a szovjet elnök, amerikai tábornokok, miniszterek, valamint Grady ezredes (George Clooney), az egyik bombázó pilótája vesz részt. Stephan Frears, az egyik legkiválóbb angol rendező (Veszedelmes viszonyok, Pop, csajok satöbbi, A királynő) úgy készítette el a filmet, mintha színdarab lenne. A színészek vágások nélkül alakítják szerepüket, emiatt a feszültség is szinte kézzel fogható. Nem véletlen, hogy csak ismert arcokkal fogunk találkozni a képernyőn. Ha ez az érdekes téma nem kavar fel eléggé, az alkotók még a vége főcímnél is „belénk rúgnak”: felsorolják azt a kilenc országot amely 2000 április 9-én atombombával rendelkezett. A Bombabiztos című film egyetlen hibája, hogy nem eredeti. Azt ugyanis 1964-ben Sidney Lumet rendezte, és Henry Fonda, Walter Matthau, valamint a mi régi kedvencünk, Jockey Ewing, azaz Larry Hagman volt a főszereplője. Értékelés 10/7.

4. heti téma: Fekete-fehér filmek

12 dühös ember (12 angry man)

       Ha választanom kellene egy filmet az 50-es évekből, amit mai szemmel is élvezet megnézni (nem egyszerű), egyértelműen a 12 dühös ember lenne az. Ebben a felgyorsult világban elvárjuk, hogy ha beülünk egy moziba, ott a cselekmény peregjen, minden percben történjen valami fordulat. Emiatt ülünk le félve egy régi filmet megnézni. Biztos vagyok abban, hogy a mai fiatalok kilencven százaléka nem látta a 12 dühös ember című filmet, pedig ez a mű 96 percig leköt úgy, hogy egyetlen csepp vért, holttestet, üldözést vagy robbanást nem fogsz látni. Ez tulajdonképpen egy krimi, teljesen egyedi nézőpontból. Azt mutatja meg, hogy az esküdtek hogyan látják az első pillantásra egyértelműnek tűnő gyilkosságot, majd egy ember mennyire képes befolyásolni a többieket. Ha valakit érdekel az emberi viselkedés, vagy olyan problémák, hogy szűksége van-e egy csoportnak vezetőre, vagy csak könnyen befolyásolhatók vagyunk, akkor mindenképpen nézd meg! Ez egy olyan film, ahol úgy tudsz meg mindent valakiről, hogy még a neve sem hangzik el. Ritka az olyan alkotás, amely – mint sok színdarab – egyetlen helyen játszódik, mégsem unatkozol egy percig sem. Ha nem vagy elég sznob (legyél!), hogy az eredeti fekete-fehér '57-es filmet nézzed meg, akkor csináltak 1997-ben egy remake-et, ami ugyan elmarad az eredetitől, de szintén egy jó és nézhető alkotás, Jack Lemonnal a főszerepben. Értékelés (az eredeti filmé): 10/9.

3. heti téma: Szürke hétköznapok

Amerikai pszichó (American psycho)

 Akárcsak híres elődei, Richard Burton vagy Sir Anthony Hopkins, napjaink egyik legsokoldalúbb színésze, Christian Bale is walesi. Az ő karrierjének első jelentősebb szerepe volt az Amerikai pszicho. Ahogy az előző filmben, amit ajánlottam, úgy ebben is erősen érezhető a társadalomkritika. Az őrület itt is rabul ejti főhősünket, de egészen másképp. A gyilkolás, az emberi élet kioltása hobbivá válik, puszta unaloműző tevékenységgé. A főszereplő Patrick Batemannek csak megszületni volt nehéz, minden sikert már egészen fiatalon elért. Elismert az üzleti életben, gyönyörű nők veszik körül, fényűző életet él. Külső szemmel ez a valósággá vált álom. A legfontosabb azonban hiányzik az életből – a boldogság. Ezért érzem a film oktató jellegét. olyan rangsort állít fel, amit a való életben nagyon jól fel tudunk használni. Mert bár az ambíció, a sikerorientáltság nagyon fontos egy fiatalnál, mégis intő példa ez az alkotás, hogy nem léphetjük át az erkölcsi határokat. A filmet mindenkinek bátran ajánlom, de legfőképp a pályakezdő vagy épp pályája elején járó fiataloknak. Értékelés: 10/7.

3. heti téma: Szürke hétköznapok

Összeomlás (Falling down)

         Ez a film remekül mutatja be, hogy milyen romlott társadalomban élünk. Olyan rendszerben, amiről azt gondoljuk, hogy így kell működnie, pedig a dolgok a legrosszabb úton haladnak. Főhősünk William Foster (Michael Douglas) a reggeli dugóban várakozik, amikor a nagy melegben elborul az elméje. Ekkor úgy dönt, hogy hazasétál kislányához, akinek születésnapja van. Az úton,  azonban embertársai, és a körülötte levő világ lehúzza a pokol legmélyebb bugyraiba. Egyébként teljesen hétköznapi szituációk sorozata az, amik kiborítják hősünket. Eljut egy kis ballépéstől a legnagyobb vétségig. Miért nem válthatod fel egy boltban a pénzedet, ha telefonálni szeretnél? Miért mondják meg a gyorséttermek, hogy mikor reggelizhetsz és mikor ebédelhetsz? Miért kell a milliomosoknak elfoglalniuk egy egész városrészt, hogy golfszenvedélyüknek hódolhassanak? Kérdések, amelyre keressük a választ. A filmben különböző társadalmi rétegekkel találkozunk, és sok aktuális probléma is megjelenik, mint például a rasszizmus és a munkanélküliség, valamint többször elhangzik az az irritáló mondat, hogy „gazdaságilag nem életrevaló”. 

Az utolsó munkanapját töltő Pendergast felügyelő (Robert Duvall) kezd el nyomozni az ámokot futó Foster ügyében, de érthetetlenül áll a rejtélyes bűnesetek előtt. Ő az a személy, akivel igazán azonosulni lehet: a mintapolgár, a megtestesült jó. Emiatt nem tudod eldönteni, hogy kinek is kellene itt szurkolni, és mivel egy ilyen furcsa világban élünk, ezért mindkettőért szorítasz, még akkor is, ha nyilvánvaló, egyikük el fog bukni.

A két színész játéka hibátlan, Michael Douglasnek ez a legjobb alakítása, Robert Duvall pedig minden idők egyik legjobb színésze, s ebben a filmben egy egészen különleges karaktert formál meg. A rendező Joel Schumacher több jó filmje közül ez magasan kiemelkedik. Értékelés 10/8.

3. heti téma: Szürke hétköznapok

Hivatali patkányok (Office Space)

 Egy hétköznapi ember élete nem izgalmas. Hétfőtől péntekig dolgozik, a hétvége a családé vagy a barátoké, és ez megy évről-évre. Ha nem miniszterelnök, filmsztár, vagy űrhajós vagy, akkor te egy teljesen átlagos embernek mondhatod magad. Hogy lehet ilyen unalmasnak tűnő szituációból, egy jó filmet csinálni? Legjobb ha szatirikusan bemutatod munkahelyed, meg persze mellékszálon elindítasz egy szerelmi történetet. Ezekkel az ötletekkel készítette el Mike Judge a Hivatali patkányok című filmjét, amelynek nem csak rendezője, hanem mellékszereplője is. A történet három munkatársról szól, akik annyira kedvelik a munkahelyüket, mint az emberek 90%-a. A főnök szava szent, túlóráznak, bejárnak a hétvégén is dolgozni. Egy nap azonban Peter ráébred, nem törvényszerű, hogy ez így legyen, és ahogy Lester Burnham (Kevin Spacey) az Amerikai szépség című filmben, úgy- bár másképp- de a mi főhősünk is továbblép. Ha láttad, és szereted a Hivatal (Office) című sorozatot, akkor ez kötelező darab, ha nem akkor mindkettő az. Értékelés: 10/7,5

2. heti téma: Szerelem

Harry és Sally (When Harry met Sally)

  1989-ben, amikor a Micsoda nő még egy kosza gondolat se volt, Hugh Grant és Jennifer Aniston csak tv-n látott szerelmes filmet, és Bridget Jones gimnáziumba járt, elkészült az első igazi amerikai limonádé, ez a hamisítatlan romantikus vígjáték. Ez az alkotás azonban sokkal jobban szerethető, mint a többi. Az egyik oka, hogy a főszereplő férfi, nem egy 190 centis, kék szemű, szőke herceg, hanem Billy Crystal.  A másik, Meg Ryan (ki más?), a női főszereplő, itt még hitelesen adja azt, amit – emiatt a szerepe miatt – a következő tizenöt filmjében már nem sikerül neki. Azt leszámítva, hogy a két főhős, teljesen véletlenül, évente összefut New Yorkban, a film mégis életszerűbb, mint sok hasonló mozi. Talán ez az első olyan alkotás, amely azzal foglalkozik, lehet-e férfi és nő között szex nélküli barátság. No meg azzal, hogy a szerelem nem minden esetben torkollik végzetszerűen házasságba. Ha ez sem elég, ahhoz, hogy kedvet kapj leülni és megnézni a Harry és Sally-t, akkor felteszem a kérdést: ki ne nézne meg egy olyan filmet, ahol Leia hercegnőt (Carrie Fisher) felszedi egy bajuszos író? Értékelés 10/7.

2. heti téma: Szerelem

Harry és Sally (When Harry met Sally)

  1989-ben, amikor a Micsoda nő még egy kosza gondolat se volt, Hugh Grant és Jennifer Aniston csak tv-n látott szerelmes filmet, és Bridget Jones gimnáziumba járt, elkészült az első igazi amerikai limonádé, ez a hamisítatlan romantikus vígjáték. Ez az alkotás azonban sokkal jobban szerethető, mint a többi. Az egyik oka, hogy a főszereplő férfi, nem egy 190 centis, kék szemű, szőke herceg, hanem Billy Crystal.  A másik, Meg Ryan (ki más?), a női főszereplő, itt még hitelesen adja azt, amit – emiatt a szerepe miatt – a következő tizenöt filmjében már nem sikerül neki. Azt leszámítva, hogy a két főhős, teljesen véletlenül, évente összefut New Yorkban, a film mégis életszerűbb, mint sok hasonló mozi. Talán ez az első olyan alkotás, amely azzal foglalkozik, lehet-e férfi és nő között szex nélküli barátság. No meg azzal, hogy a szerelem nem minden esetben torkollik végzetszerűen házasságba. Ha ez sem elég, ahhoz, hogy kedvet kapj leülni és megnézni a Harry és Sally-t, akkor felteszem a kérdést: ki ne nézne meg egy olyan filmet, ahol Leia hercegnőt (Carrie Fisher) felszedi egy bajuszos író? Értékelés 10/7.

2. heti téma: Szerelem

Keserű méz (Bitter Moon)

Egy hétfői nap nem lehet vidám, ezért ha egy könnyed, vicces romantikus filmre vágysz, akkor ezt máskor nézd meg! Ahogy a címéből is kiderül, ez nem az a mű, amire akkor ültök le a barátoddal, barátnőddel, amikor a legnagyobb a szerelem köztetek. De akkor miért nézd meg? Azért, mert tökéletesen mutatja be azt, hogy van-e értelme szakítás után újra kezdeni egy kapcsolatot. A Keserű méz leszámol minden ilyen illúzióval, és ezt remekül mutatja be. A történetben egy fiatal pár, Nigel és Fiona (Hugh Grant és Kristin Scott Thomas) Indiába indul, hogy megünnepelje házassági évfordulójukat. A hajóút során megismerkednek Oscarral (Peter Coyote), a tolókocsis íróval és annak fiatal feleségével Mimivel (Emmauelle Seigner). Oscar itt meséli el Nigelnek szerelmük történetét, amely Párizsban kezdődött el. A filmen érezhető – és nagyon jót tesz neki –, hogy nem egy átlagos hollywoodi alkotás. Az angol és francia színészek mellett (a kivétel Peter Coyote, ő amerikai) nagy sztár a rendező Roman Polanski is, aki Pasqal Bruckner francia író novelláját vitte vászonra. Ha egy kissé bizarr, de nagyon jó gondolatokat boncolgató filmre vágysz, akkor ez kötelező. Értékelés:10/7,5.

1. heti téma: A barátság

Thelma és Louise (Thelmas & Louise)

    A hét utolsó filmje egyben a legismertebb is. Az előző két bejegyzésben fiú, férfi barátságok voltak központban. Ez viszont egy igazi feminista road movie, nőkkel a főszerepben. Olyannyira az, hogy talán két férfit leszámítva, (a rendőrt alakító Harvey Keitel és Louise pasiját játsszó Michael Madsen) minden hímnemű gonosz, negatív figura. Thelma és Louise barátságát követhetjük végig, egy ártatlannak induló kirándulás során, ami nem úgy alakult, ahogy eltervezték. Ridley Scott a Gladiátor és a Szárnyas fejvadász rendezője, ismét képernyőre visz egy kőkemény nőt, akit már egyszer megálmodott, mikor a Nyolcadik utas a halál című filmet készítette. Aki ott Ellen Ripley az ebben a filmben Louise Sawyer (Susan Sarandon). Thelma(Geena Davis) meg azt a nőt játssza, akit könnyen lehet irányítani, aki ártatlan naivitása miatt, minden pasi könnyed célpontjává válik. Nem hiszem, hogy van olyan hölgy, aki ne ismerne magára valamelyik szerepben. Ha meg férfi vagy és nem maradsz ott a vége főcím után elgondolkodni azon, hogy kéne a nőkkel bánni, akkor nézd meg újra. Értékelés 10/7,5.

1. heti téma: A barátság

Állj mellém!(Stand by me)

 Ha valaki Stephen Kingre gondol, akkor egyből egy misztikus horror ugrik be mindenkinek. Talán azt is sokan tudjátok, hogy ő írta a Remény rabjai című alkotást, ami rendhagyó a többi művéhez képest. De biztos vagyok abban, hogy kevesen gondolnátok azt, hogy köze van egy olyan filmhez, amiben négy, 10 év körüli srác barátságát követhetjük végig. Gordie, Chris, Teddy, Vern egy holttestet indulnak el megkeresni, és kalandos útban lesz részük (ha kalandfilmre vágysz akkor ezt ne nézd meg!). A színészek alakításai hibátlanok. River Phoneix az egyik legtehetségesebb gyerek színész volt, akinek sikerült 23 évesen túl adagolnia magát és öccse Joaquin Phoneix (Johnny Cash A nyughatatlan című filmből) kezébe meghalnia, vagy Jerry O' Connell, aki jobban jár ha gyerek marad, mert később, a méltán ismeretlen Sliders című sorozatban kapott főszerepet. Mellékszerepben Kiefer Shuterland, John Cusack, Richard Dreyfuss. Ha gyerek vagy mindenképpen látnod kell, a legjobb ifjúsági film, amit valaha láttam. Felnőttként talán az élmény nem akkora, és a listámon 10/7, de ami 10/10 az a zenéje:

1. heti téma: A barátság

Az étkezde-Felnőtté válni (Diner)

Négy fajta filmet különböztetünk meg. A régi klasszikusokat, amit mindenki látott már, mai borzalmas filmeket, régi borzalmas filmeket, és az olyan filmeket, amikről nem nagyon hallottunk, pedig érdemes megnézni őket. Ez a film, amely a furcsa, Az étkezde címet kapta az utóbbiba tartozik. Az 50-es években játszódik, 6 jó barátról szól, akiknek a problémájuk teljesen hétköznapi. Csajok, munka, továbbtanulás. Ezek a szimpla, élethez közeli dolgok váltják ki a nézőből azt, hogy azonosulni tudnak, szereplőkkel, szituációkkal. Nem mellékesen jó érzés leülni 2013-ban megnézni, egy 1982-ben készült filmet, ami 1959-ben játszódik és rájönni a világ nem is változott olyan sokat. Ne lepődjetek meg, ha ismert arcokkal fogtok találkozni, Mickey Rourke és Kevin Bacon fiatalon, és nem biztos, hogy egyből rájöttök, de Marv a Reszkessetek betörőkből (Daniel Stern) és Mahoney a Rendőrakadémiából( Steve Guttenberg) főszerepet kaptak. Értékelés 10/6

Egy filmet ajánlani nem egyszerű dolog(már mentem a menthetőt) Az egy dolog, hogy teljesen szubjektív, nehezen tudnék egy rockert rábeszélni, hogy menjen Bereczki Zoltán koncertre, nem is próbálom meg. Azonban ez még megoldható, úgy, hogy minden műfajból ajánlani fogok (a pornót, mint teljesen speciális, egyénre szabott műfajt kihagynám). De a legnehezebb talán az, csak, hogy a zenénél maradjak, nem mondhatom, hogy ülj le megnézni a Forrest Gumpot, a Csillagok háborúját vagy épp a Keresztapát, mert az olyan lenne, hogy hallgasd meg a Mettalicától a Nothing else matters-t, mert az egy tök jó szám. Elég unalmas ajánló volna. Így megpróbálok olyan filmeket találni, amelyek nem a legnépszerűbbek, de talán érdemesek arra, hogy leülj és megnézd.