Heti Coelho

A vonzás szabályai

Fertőzés (Contagion)

Vs 

Vírus (Outbreak)

   Egy egészséges ember bármennyire is empatikus, nem tudja átérezni a komoly betegségben szenvedő társának lelkivilágát. Ha haldokló kínairól olvasol az interneten, a másfél szobás, központi fűtéses budapesti lakásodban, egy percig elgondolkozol, de rossz neki. Aztán ugyanúgy elmész az esti koncertre, ahol már jól érzed magad és szarsz a világra. Az ösztöneiknek köszönhetően tudjuk úgy élni saját életünket, hogy nem foglalkozunk az ilyen borzalmas dolgokkal. Naív emberek esetében, még a gondolat is felmerül, velem nem történhet semmi. Ha felbukkan egy világméretű járvány, pánik tör ki és nem tudjuk kezelni. Hirtelen szemben állunk a legnagyobb félelmünkkel, a halállal. 

Két nagyszerű film is foglalkozott az elmúlt 25 évben azzal, mi történik, ha hirtelen elszabadul a halálos vírus. Érdemes összehasonlítani, mi az, amiben hasonlítanak és mi az, ami egyedivé teszi az alkotásokat.

Se Wolfgang Petersennek (Vírus), se Steven Soderbergh (Fertőzés) rendezőnek nem kellett látnoknak lennie, mikor elkezdték készíteni a filmet. Volt régen is pestis, vagy spanyolnátha. Meghaltak Ebolában, vagy madárinfluenzában. A jövőben is lesznek, még ismeretlen betegségek. Nem ezért jók az ilyen katasztrófafilmek. Nagyon élvezetes viszont, rengeteg sztár játékát követni. Az 1995-ben készült Vírusban, a legnagyobb színészek játszanak. Dustin Hoffman, Morgan Freeman, Kevin Spacey, Rene Russo, Donald Shutherland, a fiatal Cuba Gooding Jr és kedvenc Shepard dokink A Grace kliníkából, Patrick Dempsey. A Fertőzés című film ebben is megpróbálja felvenni a versenyt. Matt Damon, Kate Winslet, Gwyneth Paltrow, Jude Law, Marion Cottilard, vagy épp Laurence Fishburne. Nemzetközi csapat, több ország is képviseli magát. Imádjuk az olyan filmet, ahol bármelyik szupersztár feldobhatja a talpát, akár a film elején. 

Míg az egyik lokálisan közelíti meg a dolgokat (Vírus), addig a másik globális (Fertőzés). Előbbi előtérbe helyezi a karanténba zárt emberek viselkedését. Felteszi azt a morális kérdést, kiírthatunk egy falut, az ország érdekében, ha azok az emberek veszélyt jelentenek az egészséges emberekre? Mindenáron meg kell állítani a további fertőzést, vagy az emberi jogokat nem szabad elfelejteni? A Fertőzés című film, ennél sötétebb képet fest le. Arról mesél, hogy egy pontból kiinduló vírus, milyen gyorsan terjed el a világban. A dráma keltés érdekében, mindig kiírják nekünk, az adott városban hány ember él.

A legfontosabb és mindkét filmben központi szerepet játszik az idő. Meg kell találni a vírusgazdát! Ki kell nyomozni mi történt! Megismerhetjük, milyen nagy szerepe van a WHO-nak (Egészségügyi Világszervezet) egy ilyen katasztrófa helyzetben. Mindig megnyugtató, hogy vannak olyan orvosok, ápolók, beteggondozók, akik ilyen szituációban is, akár az életüket veszélyeztetve, megtesznek mindent. 

Adolf Hitler egyszer azt mondta: „Minden nemzedéknek kijár egy háború”. Nem kell egymást gyilkolni. Dustin Hoffman a filmben elsüti a nagy bölcsességet. Szeretnünk kell a vírust az egyszerűsége miatt. Egymilliárdszor kisebb nálunk, mégis kiírt minket. 

Vírus 10/6 és Fertőzés 10/6. 

Heti Coelho

A nagy dobás

(The big short)

Top 10

Joaquin Phoenix

   Egy dolog volt biztos az idei Oscar gálán, hogy Joaquin Phoneix hazaviszi díját. Így is lett. Nem érdemtelenül.  Eddig háromszor jelölték, negyedikre meglett. Érdemes végig nézni a pályafutását, és feltenni a kérdést: ha nem hal meg tehetséges öccse a szeme láttára, másképp alakult volna-e a karrierje és a sorsa? Talán a furcsa kattanása is kellett a sikerhez, minden estre az egyik legnagyobb színésszé nőtte ki magát. Vegyük végig a tíz legjobb filmjét és alakítását. Előtte említsük meg a listáról épp, hogy lemaradt alkotásokat. Kiváló film, az afrikai mészárlásról szóló Hotel Ruanda, de itt jelentéktelen mellékszereplő. Nem a legjobb rendezése volt Woody Allennek az Abszurd alak című vígjátéka. Nem láttam sajnos, de meg fogom nézni a Don't Worry, He Won't Get Far on Foot, Gus Van Sant új filmjét, ahol egy lebénult alkoholistát játszik, a kritikusok szerint kiválóan. De Joaquin Phoenix és egy neves rendező, nem mindig garancia a jó szórakozásra. Joel Schumacher 8 miiliméter filmjét ne nézzétek meg! Oliver Stone, Halálkanyar, az egyik legrosszabb műve. A Jelekben meg Mel Gibsonnal szenvednek, de talán nem annyira, mint a nézők. 

10., A Falu:

   M. Night Shyamalan rendezőnek, ami nem jött össze a Jelekkel, az sikerült A faluval. Érdekes film, csattanóval a végén. Jó a zene. Joaquin Phoenix mellett elismert színészeket és színésznőket látatunk. Sigourney Weaver, Bryce Dallas Howard, William Hurt, Adrien Brody, Brendan Gleeson felnőnek hősünk mellé.

9., Cserbenhagyás:

    Egy lassú dráma, ahol három szemszögből nézhetjük végig az eseményeket. A házaspár, Grace (Jennifer Connelly) és Ethan (Joaquin Phoenix), akik elveszítik egy balesetben gyermeküket. Valamint Dwight (Mark Ruffalo), aki miatt a tragédia történik. Hármójukról szól a történet. Azt látjuk, hogy kell egy tragédiát feldolgozni. Joaquin személyes érintettsége végig érezhető.

8., A tűzből nincs kiút:

   A tűzoltó, az a furcsa ember, aki odarohan, ahonnan mások elmenekülnek. Nem normálisak, ezért jó választás erre a szerepre is Joaquin Phoenix. A Lánglovagok óta a legjobb film, ami a tűzzel foglakozik, és az egyik utolsó, ahol John Travolta emlékezetes alakítást nyújt. Nyálas zene, sírás a végén. Mi kell még?

7., Majd megdöglik érte:

      Mikor láttam ezt a filmet, nekem csak Nicole Kidman combja maradt meg. Pedig azért ennél többről van szó. A karrierista nő, akinek a médiában betöltött szerepe, a hírnév sokkal fontosabb mindennél, és ha a férje ezt akadályozza, meg kell ölni.  Joaquin első fontosabb szerepe, bár még csak mellékszereplő, mégis emlékezetes. Egy film, ami helyre rakja a nagyképű nőket.

6., The Master:

   A piás Freddie szerepében,  Joaquin Phoenix ismét Oscar jelölésig jutott. A különleges hangulatú filmben szerepel még Philip Seymour Hoffman és Amy Adams. Aki szereti Paul Thomas Anderson kicsit lassúbb és elvont filmjeit, annak kötelező darab. Jó értelemben vett művészfilm, ami a Velencei Filmfesztiválon megnyerte a legjobb rendezést, és Philip Seymour Hoffman személyében a legjobb férfi alakítást. Joaquin méltó társat kapott maga mellé.

5.,Sade márki játékai:

   A francia forradalom idején is volt már pornó. Sade márki (Geoffrey Rush)  ezekről írt. Gyorsan be is zárták az elmegyógyintézetbe.  Ott ismerkedik meg Madeleinenel (Kate Winslet), aki kicsempészve műveit, eljuttatja az emberkehez gondolatait.  A főszereplők között még Coulmier abbé (Joaquin Phoenix) hősünket támogatja, valamint az intrikus Royer-Collard doktor (Michael Caine). Kiváló kosztümös film 2000-ből.

4., A Nő:

   2013-ban készült film még ma is nagyon aktuális. A közeli jövőben járunk, ahol főhősünk beleszeret egy operációs programban hallható nőbe (Scarlett Johansson kölcsönzi a hangját). Abban a világban, ahol mindenki a saját telefonja mögé bújik el a társadalom elől, ahol a virtuális beszélgetés felváltja a személyes kommunikációt. Örömteli, hogy Spike Jonze, aki már A John Malkovich menet című filmjével, egy egészen egyedi dolgot tárt elénk, megpróbál jelezni ezzel az alkotásával, hogy nincs minden rendben. Ha szereted a különleges romantikus filmeket, mindenképpen ajánlott.

3. Joker:

    Médiakritika, társadalomkritika, a gazdag-szegény ellentéte, a magányosság és az ebből adódó párkapcsolati gondok, eltávolodás a szeretteinktől, olyan hétköznapi problémákra világít rá ez a film, hogy talán azt egyből fel se fogjuk. A nyomasztó képek, a kevés fény és Joaquin Phoenix alakítása kellett ahhoz, hogy elkészüljön a tavalyi év egyik legjobb drámája. Ami még ennél is fontosabb, egy új műfajt teremtett a képregények világában, és visszatért a Hollywoodi gyökerekhez, amit a 2000-es évek után készült filmek kezdtek elveszíteni.   

2. Nyughatatlan:

                                      

    Johnny Cash életét mutatja be a film. Észre se vesszük a 136 percet, mert végig leköti az embert ez az önéletrajzi alkotás. Remek zenével, valamint egy nagyon jó párossal Reese Witherspoon és Joaquin Phoenix kettőse jól működik. Divatba jött mostanság a hasonló önéletrajzi filmek. Freddie Mercury vagy épp Elton John életét is feldolgozták, mégis talán a hitelesség miatt, számomra ez az első számú film ezek közül.

1., Gladiátor:

   „Maximus Decimus Meridius vagyok! Az északi seregek parancsnoka, a Félix légiók hadvezére, Marcus Aurelius hű szolgája mindhalálig. Egy meggyilkolt fiú apja, egy meggyilkolt asszony férje, és bosszút állok értük. Míg élek, vagy azután!”

Ki ne emlékezne ezekre a szavakra? És ki ne akarta volna, a tenyérbemászó Commodus császárt (Joaquin Phoenix) egy nagy péklapáttal pofán vágni. Az igazán jó történelmi klasszikusok egyik utolsó mohikánja. Hans Zimmer remek zenéje, Russel Crowe tökös gladiátorként. Megismertük Joaquin Phoenixet, ezt a remek színészt, aki felkerült Hollywood térképére. Köszönjük.

Élősködők

(Parasite)

  Van olyan étel, amit maradékból készítesz el, majd lehet olyan frusztrált napod, ami után éhesen hazaérsz, és nagyon jól esik, hogy megeheted. Az Akadémia a filmgyártás egy válságos időszakában emelte ezt a filmet a többi fölé, bőven lehet bennünk hiányérzet, annak ellenére, hogy sok előnye van, ennek a Távol-keleti alkotásnak.

Érdekes történetet kapunk, ahol a Kim család van a központban. Mindig a könnyebb utat választják. Ha kell, csalás árán. Így kapnak munkát egy jómódú családnál. Az anya, a háztartásért felel, az apa, a sofőr, a lány, a gazdag csemete egyikét neveli, míg a fiú, a másik gyereket tanítja angolra. Itt már akad egy ellentmondás. A film címe Parazita, vagy magyar fordításban, Élősködők. Ezek az emberek dolgoznak, ugyanúgy, mint te, vagy én. A címet túlzásnak érzem. A legnagyobb butaságot a film végén kapjuk meg. Dolgozni kell és már meg is veheted álmaid házát.

 A rendező folyamatosan szembeállítja a két társadalmi réteget. Nagyon szimpatikusan, nem foglal állást. Nincs jó és rossz. Normál forgatókönyv esetében, csak a szegényeknek lehetnek igaz érzelmeik. Magyar kiadásban cigány, amerikai megfilmesítés esetében, fekete család állna a központban. A gazdagok csalnának és hazudnának. Sajnos a probléma, hogy itt senki nem képvisel olyan értékrendet, ami elfogatható. Ezért is beszélhetünk drámáról. Azonban ebből kizökkenti a nézőt, a humoros jelenetek, amiből meg nincs annyi, hogy egy jó kis fekete komédiáról beszéljünk. Elnevetünk még azon, hogy az apuka büdös, de amikor ez többször előkerül, unalmassá válik.

A kettős érzés, ami bennem van, talán a jelenetek közti hatalmas különbségekből is adódik. Sok jelentéktelen esemény, amire a film megnézése után öt perccel már nem emlékszel. Addig mély nyomott hagyott bennem az esős jelenet, és az utána bekövetkezett események. Emlékezetes maga a lakás, az a nyomor, ahol főhőseink élnek. Mégis a hiányérzet végig kísért a 132 perc alatt.

A film előnye, hogy több dolgot is bele lehet látni a sorsokba. Talán az egyik ilyen szál a pincében lakó férfi, majd kapunk erre is megoldókulcsot, hogy nem kell beletörődni a szürke hétköznapokba és ki lehet törni, de ehhez már egy, másik embernek kell lennünk.

Lehet túl sok popcorn mozit néztem az életem során, velem van a baj, és amit Bong Joon-ho rendező elkészített, egy mestermű. Szégyellem magam, de ha egy jó társadalomkritikáról szóló filmet szeretnék, megnézem a Harcosok klubját. Ha egyetlen alkotást láthatok a szegénységről, az Éjféli cowboy lenne. Családi dráma, véres befejezéssel, Amerikai szépség. A sort folytathatnám, mind más korból, de mind jobb, mint az Élősködők. Más ligában indulnak, nincs is ezzel baj, mert ha a helyén kezeljük, egy egész szórakoztató mozira ülhetünk be, ha ezt a filmet választjuk. 10/6

Oscar 2020

   Jön az Oscar díj, megint meg lehet elméletben menteni a világot a globális felmelegedéstől, be lehet csempészni egy kis politikát, akár sírógörcstől rosszul lenni, Ricky Gervais megint mindenkit elküldhet a picsába, meg lehet köszönni anyunak meg apunak, hogy ez a díj az övék is, vagy teljesen normális emberként mondani pár értelmes mondatot. Valószínűleg mindenből fogunk kapni egy picit. Minket mégis az érdekel, mire érdemes beülni, és mi az, amit jobb kipipálni azzal, hogy megkérdezzük a haverokat milyen volt. Kérdés, ki kapjon díjat és ki ne.

Legjobb filmek:

1917:

   Talán az egyik legnagyobb esélyes a díjra. Nem egy rossz filmről beszélünk, de a magas elvárások meglepőek. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy nem vagyunk elkényeztetve jó I. világháborús filmekkel. Régebben se árasztotta el a mozikat ilyen történelmi alkotás, de azért csak láthattuk az Arábiai Lawrence, a Nyugaton a helyzet változatlan, vagy épp a nagyszerű Dicsőség ösvényei(Nyugodj békében Kirk Douglas) klasszikusokat. A Szenvedélyek viharában közkedvelt film, talán nem csak Brad Pitt miatt, de ott a háború csak háttérelem, és a szerelem a fő téma. Spielberg még megpróbálkozott a Hadak útján című filmjével, ami elég felejthetőre sikerült. Ez utóbbival tudnám párhuzamba hozni az 1917-et. 

Szép képek, jó a hangulata, a színészeknek megbocsátható a pocsék párbeszédek sora, sőt még a rendező Sam Mendes érintettsége is érezhető (Nagyapja emlékére készítette el ezt a filmet), mégse gondolom, hogy ez az alkotás lesz, amiről három év múlva egy forró nyári estén összeülünk a barátokkal és elkezdjük vadul elemezni.

Ne kapjon díjat!

Az Ír:

   Végre eljött az idő, amikor Martin Scorsese összegzi az eddigi gengszterfilmjeit és izzasztóan hosszan (209 perc) a pofánkba tolja, hogy amit eddig láttunk tőle az egy idealizált oldala ennek a sötét világnak. Azonban gengszternek lenni, és úgy megöregedni, egy nagyon nyomasztó érzés, és minden illúziónkat elveszítjük, hogy milyen tökös dolog valakit fejbe lőni, és ezzel a tudattal leélni egy életet. Megváltás tud lenni, ha utolér a végzet. 

Ki tudná ezt jobban eljátszani nekünk, mint Robert De Niro. Megkapjuk a történelem órát Hoffán keresztül, akit Al Pacino alakít. Itt vannak még a maffia vezérek, Joe Pesci és Harvey Keitel. Mindegyiket élmény nézni, apró szépséghibával, hogy a fiatalítás rossz fényt vett a filmre, jogosan. 

Az ír, nem csak gengszterfilm, de önéletrajzi és családi dráma is egyben. Minden igényünket kielégíti, csak türelmesen kell végignézni, és ha ez nem megy, üljünk le még egyszer, és adjunk neki egy esélyt.

Kapjon díjat.

Joker:

   Ez a film egy nagyon jó válasz a Marvel bugyuta világára. Ahogy Amerika kapitány és a többiek, úgy mesélik el nekünk ezt a képregény világot, mintha öt évesek lennénk, addig a Joker megtisztel minket és felnőttként kezel. Egy nagyon sötét világot tár elénk, aminél már csak a jövő a rosszabb. Talán emiatt is, de nagyon életszerű az egész, miközben tudod, hogy csak egy röhögő bohóc fő gonosszá válását nézzük végig. Banális dolog lenne Joaquin Phoenix játékáról bármit is mondani. Ez az ember a való életben sem normális, emiatt ezt a szerepet nem tudja más jobban előadni. 

A társadalomkritika végig érezhető. A gazdagok és a szegények között éles ellentétek vannak. Kapunk egy mocskos médiát, akit Robert De Niro képvisel, és a végén elnyeri méltó jutalmát, egy klasszikussá vált jelenetben. Minden a helyén van, a fekete humortól kezdve, az egész szenvedés történet annyira átélhető, mint kevés filmben. Az egyetlen negatívum, az elolvashatatlan magyar feliratú levelek és egyéb feliratok.

Kaphat díjat, de jobb lenne, ha ezt Joaquin Phoenix vinné haza.

Volt egyszer egy Hollywood:

   Személyes érintettséget éreztem ennél a filmnél, ugyanis minden Manson dokumentumfilmet láttam. A Tate gyilkosságról nagyon sokat olvastam. Polanski útját, az elejétől kezdve követem, ahogy tudom. Na meg Tarantino neve miatt, jobban vártam ezt a filmet, mint dolgos ember a 13. havit, de minek.

Csalódás ért. Egy hosszú, unalmas, semmitmondó művet kaptam. Leszámítva az utolsó 10 percet és egy mókás Bruce Lee jelenetet, nem emlékszem másra. Di Caprio és a jó öreg Brad apó hozzák a csúcsformát, ami el is viszi a filmet, de nem 159 percig. A lehetőség megvolt, hogy kapjunk egy klasszikus Tarantino filmet. Nagyon jók a jelmezek, a díszlet, a zene, az egésznek van egy elragadó hangulata, Margot Robbie-t még fényképen is jó nézni, nem hogy vásznon, mégse áll össze egy filmmé. Nem volt izgalom, nem volt történet, olyan érzés, mint ha Tarantino kitalált volna egy ötletet, de elfelejtett hozzá forgatókönyvet írni. 

Ne kapjon díjat! Kegyelem Oscar járhat Brad Pittnek.

Az aszfalt királyai:

   Az 50-es, 60-as években autóversenyzőnek lenni, olyan veszélyes lehetett, mint az ókorban gladiátorként harcolni. Valódi hősök voltak. Ebbe a korba kapunk betekintést, egy igaz történet alapján. Végig követhetjük a Ferrari és a Ford rivalizálását, valamint az autóversenyzés csúcsát a 24 órás Le Mans-i, ’66-os versenyét. Christian Bale egy igazi zsenit, Ken Miles személyesíti meg, aki a filmmel ellentétben, az életben, nem hajszállal nyerte meg a nagy versenyt megelőző futamot, hanem 8 kört vert az ellenfeleire. A másik szereplő az a Carrol Shellby, akiről kocsit is elneveztek, őt Matt Damon alakítja. A sok rivalizálás és tesztelés mellet, az ő barátságukról is szól a film, amit nagyon szépen adagol a rendező James Mangold a nézőnek. Gyönyörű kocsik, megható végkifejlett, és egy tény, az olaszok nem csak focizni és kocsit gyártani tudnak, de sportszerűen versenyezni is.

A film végén levonhatjuk a tanulságot. Az egyik, hogy ezek a hatalmas cégek eltapossák az egyéneket, a másik, még mindig van mit tanulnia Amerikának Európától. 

Kapjon díjat.

Házassági történet:

   Aki szereti magát beleélni hétköznapi dolgokba, aki még mindig válaszokat keres párkapcsolati kérdésekre, aki még mindig azt hiszi férfi és nő tud boldogan élni egymással élete végéig, annak nagyon ajánlom ezt a filmet. Nehéz erről a filmről úgy írni, hogy csak az egyik oldalról tudok beszélni személyes tapasztalatok kapcsán. Ha minden jól megy sose leszek nő, ezért nem lesz 100%-os rálátásom. Mindenesetre nagyon jól átadja a film, azt a szenvedést, milyen, amikor az érzelmek elmúlnak, és nem marad csak egy fránya válás, ami aztán újabb érzelmeket hozz fel mindenkiből. Scarlett Johansson és Adam Driver kiváló páros még akkor is, ha előbbinek sokat kellett csúnyulnia a partneréhez. Nem szabad elfelejteni a harmadik főszereplőt, a kisfiút. Mindig is a gyerek a legfontosabb tényező az ilyen párkapcsolati háborúkban. 

Az Átlagemberek és a Kramer kontra Kramer óta tudjuk, kaphat ilyen típusú film Oscar díjat. Talán ennyi elég ennek a kategóriának és most kapja más.

Mivel az idő nálam is hasonló tempóban megy, mint másoknál, a maradék három filmet még nem sikerült megnéznem. Ezért véleményt se szeretnék róluk mondani. Pár mondatban mi várható tőlük.

A kisasszonyok:

   Egy újabb remake a sok közül. A Lady Bird rendezője, egy klasszikust készített el, leginkább a nőknek. Bemutatja, mit csinál egy anyuka négy lány gyermekével, ha egyedül maradnak. Dráma és szerelem, a IXX. században. A csodálatos Meryl Streeppel és az irritáló Hermione kisasszonnyal, Emma Watsonnal, aki elfelejtett öregedni és 20 éve ugyanúgy néz ki.

Jojo nyuszi:

   Viccelődni Hitlerrel és ezzel a borzalmas időszakkal? Egyszer ez már nagyon bejött, és Az élet szép klasszikussá nőtte ki magát, nem véletlenül. Nem tudom, hogy ez a film hasonló utat jár-e be. Mindenesetre az Oscar jelölés nem egy rossz ajánlólevél.

Az új-zélandi rendező Taika Waititi kemény fába vágta fejszéjét. De legalább forgatás alatt nem veszett össze a színésszel, aki Adolf Hitlert játszotta, mert az ő maga volt.

Élősködők: 

   Mindig jó érzés Európán és Amerikán kívüli filmeket nézni. Kicsit, mintha az ismeretlenbe kapnánk betekintést. Mondhatnánk ezt a dél-koreai filmezésre, ha nem láttuk volna a 2003-as Oldboy-t. Azóta tudjuk, valamit nagyon tudnak. Az Élősködők című alkotás is egészen érdekes történeten keresztül kritizálja társadalmunkat. Egy semmirekellő, lusta családot láthatunk, akik megpróbálnak beférkőzni a fényűző Park család életébe. Éljenek a munkakerülők!