5. heti téma: Igaz történetek

És a zenekar játszik tovább... (And the band played on)

  1993-ban elkészült ez az alkotás, amely végig követi az AIDS felfedezésének történetét. Ezt a filmet nem láthattuk moziban, csak televízión, talán ezért nem tartozik a legnépszerűbb hollywoodi művek közé. Az alkotás minden kis részletre odafigyel, és megpróbálja hűen visszaadni a valóságot. Bemutatja a kezdeteket, amikor egy kanadai utaskísérő, a világ különböző részein homoszexuális kapcsolatot alakít ki több férfival. Ő lesz az úgynevezett nulladik beteg, és pusztítani kezd a XX. század egyik legnagyobb és legveszélyesebb járványa. Eleinte megmagyarázhatatlan halálesetek sorozata rémiszti az embereket San Fransisco melegfürdőiben. Az orvosok, tudósok érthetetlenül állnak a történtek előtt. A fiatal doktor, Don Francis - aki már az ebola kitörésekor Afrikában kutatja a halálos járványokat - kezd el először foglalkozni az akkor még ismeretlen vírussal, amit később dr. Robert Gallo fedez fel, és nevezi el AIDS-nek. A film remekül mutatja be, hogy a politikusok próbálják meg az egész problémát lerázni magukról, csak azért, mert a kór összefüggésbe hozható a homoszexualitással. (Emiatt lesz aztán globális méretű a fertőzés.) Ez a kényes helyzet megnehezítette a rendező dolgát is. Ugyanis rengeteg színész emiatt mondott nemet a szerepre. Így is sok sztárt láthatunk, Matthew Modine, Alan Alda, Anjelica Huston, Phil Collins, Steve Martin, Richard Gere, és Középfölde varázslója, Ian McKellen is megjelenik a képernyőn. Utóbbi kettő, személyes érintettsége miatt is vállalt szerepet. Richard Gere barátnője AIDS-ben halt meg, míg a mi kedvenc Gandalfunkról köztudott, hogy meleg. A 80-as években megpróbálták eltussolni a tényeket, és még ma sem minden ember ismeri a HIV-vírus történetét. Éppen ezért kötelező mindenkinek megnéznie ezt a filmet. Értékelés: 10/7.

4. heti téma: Fekete-fehér filmek

Bombabiztos (Fail safe)

       Három oka lehet annak, hogy egy film fekete-fehér legyen. Az első, hogy régen készült, a második, hogy egy idejemúlt kort mutat be, a harmadik: a rendező megpróbál komor képet festeni a művéről. Ez a film, amely az ezredfordulón készült el, utóbbi két kategóriába tartozik. A hidegháború idején játszódik. Abban a korban, amikor Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a versengés egyre jobban elvadult, mindenki úgy gondolta, hogy küszöbön áll a harmadik világháború, és az emberiség sorsa egy-két vezető kezében volt. A Bombabiztos olyan fiktív történet, amelyben egy elektromos meghibásodás során hat amerikai harci repülő atombombákkal a fedélzetén elindul Moszkva felé. Ezt a küldetést semmilyen szóbeli parancs nem állíthatja meg. Ekkor kezdetét veszi egy ördögi játszma, amelyben, az Egyesül Államok elnöke (Richard Dreyfuss), az ő orosz tolmácsa (Noah Wyle - Carter doktor a Vészhelyzetből), a szovjet elnök, amerikai tábornokok, miniszterek, valamint Grady ezredes (George Clooney), az egyik bombázó pilótája vesz részt. Stephan Frears, az egyik legkiválóbb angol rendező (Veszedelmes viszonyok, Pop, csajok satöbbi, A királynő) úgy készítette el a filmet, mintha színdarab lenne. A színészek vágások nélkül alakítják szerepüket, emiatt a feszültség is szinte kézzel fogható. Nem véletlen, hogy csak ismert arcokkal fogunk találkozni a képernyőn. Ha ez az érdekes téma nem kavar fel eléggé, az alkotók még a vége főcímnél is „belénk rúgnak”: felsorolják azt a kilenc országot amely 2000 április 9-én atombombával rendelkezett. A Bombabiztos című film egyetlen hibája, hogy nem eredeti. Azt ugyanis 1964-ben Sidney Lumet rendezte, és Henry Fonda, Walter Matthau, valamint a mi régi kedvencünk, Jockey Ewing, azaz Larry Hagman volt a főszereplője. Értékelés 10/7.

4. heti téma: Fekete-fehér filmek

12 dühös ember (12 angry man)

       Ha választanom kellene egy filmet az 50-es évekből, amit mai szemmel is élvezet megnézni (nem egyszerű), egyértelműen a 12 dühös ember lenne az. Ebben a felgyorsult világban elvárjuk, hogy ha beülünk egy moziba, ott a cselekmény peregjen, minden percben történjen valami fordulat. Emiatt ülünk le félve egy régi filmet megnézni. Biztos vagyok abban, hogy a mai fiatalok kilencven százaléka nem látta a 12 dühös ember című filmet, pedig ez a mű 96 percig leköt úgy, hogy egyetlen csepp vért, holttestet, üldözést vagy robbanást nem fogsz látni. Ez tulajdonképpen egy krimi, teljesen egyedi nézőpontból. Azt mutatja meg, hogy az esküdtek hogyan látják az első pillantásra egyértelműnek tűnő gyilkosságot, majd egy ember mennyire képes befolyásolni a többieket. Ha valakit érdekel az emberi viselkedés, vagy olyan problémák, hogy szűksége van-e egy csoportnak vezetőre, vagy csak könnyen befolyásolhatók vagyunk, akkor mindenképpen nézd meg! Ez egy olyan film, ahol úgy tudsz meg mindent valakiről, hogy még a neve sem hangzik el. Ritka az olyan alkotás, amely – mint sok színdarab – egyetlen helyen játszódik, mégsem unatkozol egy percig sem. Ha nem vagy elég sznob (legyél!), hogy az eredeti fekete-fehér '57-es filmet nézzed meg, akkor csináltak 1997-ben egy remake-et, ami ugyan elmarad az eredetitől, de szintén egy jó és nézhető alkotás, Jack Lemonnal a főszerepben. Értékelés (az eredeti filmé): 10/9.

3. heti téma: Szürke hétköznapok

Amerikai pszichó (American psycho)

 Akárcsak híres elődei, Richard Burton vagy Sir Anthony Hopkins, napjaink egyik legsokoldalúbb színésze, Christian Bale is walesi. Az ő karrierjének első jelentősebb szerepe volt az Amerikai pszicho. Ahogy az előző filmben, amit ajánlottam, úgy ebben is erősen érezhető a társadalomkritika. Az őrület itt is rabul ejti főhősünket, de egészen másképp. A gyilkolás, az emberi élet kioltása hobbivá válik, puszta unaloműző tevékenységgé. A főszereplő Patrick Batemannek csak megszületni volt nehéz, minden sikert már egészen fiatalon elért. Elismert az üzleti életben, gyönyörű nők veszik körül, fényűző életet él. Külső szemmel ez a valósággá vált álom. A legfontosabb azonban hiányzik az életből – a boldogság. Ezért érzem a film oktató jellegét. olyan rangsort állít fel, amit a való életben nagyon jól fel tudunk használni. Mert bár az ambíció, a sikerorientáltság nagyon fontos egy fiatalnál, mégis intő példa ez az alkotás, hogy nem léphetjük át az erkölcsi határokat. A filmet mindenkinek bátran ajánlom, de legfőképp a pályakezdő vagy épp pályája elején járó fiataloknak. Értékelés: 10/7.

3. heti téma: Szürke hétköznapok

Összeomlás (Falling down)

         Ez a film remekül mutatja be, hogy milyen romlott társadalomban élünk. Olyan rendszerben, amiről azt gondoljuk, hogy így kell működnie, pedig a dolgok a legrosszabb úton haladnak. Főhősünk William Foster (Michael Douglas) a reggeli dugóban várakozik, amikor a nagy melegben elborul az elméje. Ekkor úgy dönt, hogy hazasétál kislányához, akinek születésnapja van. Az úton,  azonban embertársai, és a körülötte levő világ lehúzza a pokol legmélyebb bugyraiba. Egyébként teljesen hétköznapi szituációk sorozata az, amik kiborítják hősünket. Eljut egy kis ballépéstől a legnagyobb vétségig. Miért nem válthatod fel egy boltban a pénzedet, ha telefonálni szeretnél? Miért mondják meg a gyorséttermek, hogy mikor reggelizhetsz és mikor ebédelhetsz? Miért kell a milliomosoknak elfoglalniuk egy egész városrészt, hogy golfszenvedélyüknek hódolhassanak? Kérdések, amelyre keressük a választ. A filmben különböző társadalmi rétegekkel találkozunk, és sok aktuális probléma is megjelenik, mint például a rasszizmus és a munkanélküliség, valamint többször elhangzik az az irritáló mondat, hogy „gazdaságilag nem életrevaló”. 

Az utolsó munkanapját töltő Pendergast felügyelő (Robert Duvall) kezd el nyomozni az ámokot futó Foster ügyében, de érthetetlenül áll a rejtélyes bűnesetek előtt. Ő az a személy, akivel igazán azonosulni lehet: a mintapolgár, a megtestesült jó. Emiatt nem tudod eldönteni, hogy kinek is kellene itt szurkolni, és mivel egy ilyen furcsa világban élünk, ezért mindkettőért szorítasz, még akkor is, ha nyilvánvaló, egyikük el fog bukni.

A két színész játéka hibátlan, Michael Douglasnek ez a legjobb alakítása, Robert Duvall pedig minden idők egyik legjobb színésze, s ebben a filmben egy egészen különleges karaktert formál meg. A rendező Joel Schumacher több jó filmje közül ez magasan kiemelkedik. Értékelés 10/8.

3. heti téma: Szürke hétköznapok

Hivatali patkányok (Office Space)

 Egy hétköznapi ember élete nem izgalmas. Hétfőtől péntekig dolgozik, a hétvége a családé vagy a barátoké, és ez megy évről-évre. Ha nem miniszterelnök, filmsztár, vagy űrhajós vagy, akkor te egy teljesen átlagos embernek mondhatod magad. Hogy lehet ilyen unalmasnak tűnő szituációból, egy jó filmet csinálni? Legjobb ha szatirikusan bemutatod munkahelyed, meg persze mellékszálon elindítasz egy szerelmi történetet. Ezekkel az ötletekkel készítette el Mike Judge a Hivatali patkányok című filmjét, amelynek nem csak rendezője, hanem mellékszereplője is. A történet három munkatársról szól, akik annyira kedvelik a munkahelyüket, mint az emberek 90%-a. A főnök szava szent, túlóráznak, bejárnak a hétvégén is dolgozni. Egy nap azonban Peter ráébred, nem törvényszerű, hogy ez így legyen, és ahogy Lester Burnham (Kevin Spacey) az Amerikai szépség című filmben, úgy- bár másképp- de a mi főhősünk is továbblép. Ha láttad, és szereted a Hivatal (Office) című sorozatot, akkor ez kötelező darab, ha nem akkor mindkettő az. Értékelés: 10/7,5