Die Hard
Mitől lett kultuszfilm a „Drágán add az életed”? Miért gondolunk Bruce Willisre, ha meglátunk egy atlétás, mezítlábas figurát, vagy épp rágyújtunk egy olyan cigire, amin átment egy úthenger. Amikor simán felkelünk egy átbulizott éjszaka után, azt érezzük szétrobban a fejünk, és akkor is beugrik nekünk John MCclane másnapos figurája. Így azt hiszem választ is adtam első kérdésemre. Azért lett kultuszfilm a „ Die Hard” mert az átlagember azonosulni tud a főszereplővel. Azt gondolhatjuk, hogy mi is ott lehetünk a felhőkarcolóban, a mi házasságunk is hasonlóan tönkre mehet, és szerintem mindenkivel megesett, hogy csak simán otthon akart lenni, és nem az adott helyen (New York helyett Kalifornia- a filmben többször elhangzik a mondat: „ez Kalifornia”).
1988-ban megszületett ez az alkotás és ezzel együtt az akciófilm is. Bár már előtte is láthattunk háborús akciófilmeket, mint például a „Kémek a sasfészekben”, vagy épp a „Rambo”, de hogy tudnék egy II. világháborús hőssel, vagy egy vietnámi veteránnal azonosulni, ha ott se voltam. Hogy lehetnék James Bond? Ki akarna egy kimért angol úriember lenni, szmokingban, ha helyette lehet borostás, piálós lázadó, aki nagy ívben tesz mindenre.
Kétséget kizáróan a film sikeréhez hozzájárult két színész is. Nyilvánvaló, hogy Bruce Willis tehetsége később bontakozott ki, mint ez a film. Azonban ezt az alakítást ennél hitelesebben nem lehetett volna előadni. Pedig nem ez volt a filmtörténelem első ilyen szerepe, mert gondoljunk vissza a „Casablancára” és a Rick Blain-t alakító Humphrey Bogartra vagy a „Csillagok háborúja” Han Solojára, ezek mind hasonló szerepek. Mégis ha egy magányos, mogorva harcosról beszélünk akkor az Bruce Willis. Ez az akciófilm is átlagos lenne, ha a gonosz szerepében egy jellegtelen figurát játszana el egy rossz színész. Szerencsére nem így történt. Alan Rickman tehetségét mutatja, hogy az „Igazából szerelem” című filmben, a házasságból kikacsintó két gyermekes családapát ugyan olyan jól eljátssza, mint egy német terrorista vezért. Az angol származású színész ( érdemes megnézni eredeti hanggal, mert Alan Rickman hangfekvése zseniális, Dörner György szinkronhangja viszont jobb, mint Bruce Willis eredetije) mimikájára mindenképp felhívnám a figyelmet, én még ennél gonoszabb arcot nem igen láttam.
Amellett, hogy a kornak megfelelő kitűnő képi látvánnyal és hangeffektusokkal jeleníti meg a filmet a rendező John Mctiernan, itt először használ olyan eszközöket, ami később minden akciófilm elmaradhatatlan kelléke lesz. Ilyen például, a mászkálás a szellőzőrendszerben vagy a liftaknában, leugrás a tetőről, miközben mögötte minden felrobban, vagy a végső leszámolás Hans Gruberrel. A nagy siker annak is köszönhető, hogy a történet karácsonykor játszódik. Kétséget kizáróan azon az ünnepen, amikor a szeretet és a család a legfontosabb, sokszorosan szurkolunk egy családapának, aki meg akarja menteni az ártatlan embereket az eredendő gonosztól. Ezt a karácsonyi hangulatot erőteljesebbé teszi a zene. A film végén felcsendül a Let it snow, let it snow, let it snow című sláger, de emellett a Die hard franchise-sal összenőtt Beethoven 9. szimfóniája, az „Örömóda” is. Ritka az olyan film, amely mindkét nemnek és minden korosztálynak ajánlott. Hiszen minden általános iskolás srác ilyen apukát szeretne magának, minden lázadó kamasz ennyire laza akar lenni, minden férjnek a vágya, hogy így hódítsa vissza a feleségét, minden nyugdíjasnak ugyan annyi kedve van egy ilyen kiruccanáshoz, mint John MCclanenek, és az összes hölgytől kérdezem, nem érdemes megnézni a filmet Bruce Willis félmosolyáért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése