Top 10
A legjobb monológok
Gyakran, a filmekben egy öt perces monológ, fontosabb, mint a maradék két óra. A színész vagy kiszól és egyenesen a kamerába mondja, vagy egy adott közönségnek, azt, hogy mi is a rendező mondanivalója. Hányszor voltunk olyan helyzetben, hogy nem tudtuk a film címét, és úgy próbáltuk elmagyarázni: „Tudod, amelyikben Al Pacino vakon magyarázott az előtt a sok gyerek előtt…”, a haverunk meg rávágja, hogy azt ő is látta. Én úgy gondolom, egy-egy film címet el lehet felejteni, de az Ezékiel 25:17-et, azt nem. Nem véletlen, hogy ezt a fontos feladatot a rendező mindig a legnagyobb színészekre osztja. Ők azok, akik képesek a kémiára, és vásznon keresztül hatnak ránk. Nem meglepő, hogy a listámon csak a legnagyobb sztárok szerepelnek, egyet kivéve, és akkor kezdjük is vele:
10. JCVD- Jean- Claude Van Damme monológja
Ő a buta sportoló tökéletes prototípusa. Az ölni hülyeség, az emberek jók, és hasonló mondatai megmutatják, hogy nincsenek mély gondolatai. Azonban olyat tett ezzel a filmmel, meg ezzel a 6 perces beszéddel, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azt a közhelyet, amit igen kevesen gyakorolnak, hogy a legnagyobb erősség a gyengeség felvállalása, ő megtette. Amit előtte csak páran mertek bevállalni, közülük a legismertebb talán Woody Allen, hogy a kamera elé állt és szapulja saját magát. Természetesen, Van Damme nem vállalt nagy kockázatot ezzel, mivel ekkor már rég akkora gödörben volt a karrierje, hogy nagyot nem bukhatott, mégis kevesen képesek arra, hogy bevallják, hogy amit csinálnak, abban rosszak. A monológban kitér egyéb magánéleti nehézségeire ebben a filmben, ahol saját magát alakítja, egy fiktív történetben. Most már tudom, miért néztem meg gyerek koromban a Véres Játékot németül 66-szor. Éreztem, hogy ebben a csávóban több van. Bejött.
9. Cápa- Robert Shaw monológja
Hogy lehet egy látványra épülő horror filmben emlékezetes monológot készíteni? Ehhez Spielbergnek és Shawnak kell lenni. Ott, ahol mindenki azon izgul, mikor jön a cápa, elhangzik ez a beszéd, aminek semmi köze az Amity szigetén történtekhez, Brody rendőr főnökhöz, vagy épp Hooperhez, a tenger biológushoz. A Quint alakító Robert Shaw elmeséli, mit történt az Indianapolis nehézcirkálóval, miután leszállították az atombombát Japánba, 1945-ben. Miért is olyan jelentős ez a monológ? Semmi John Williams zene, vagy műanyag cápa fogsor, mégis itt jutunk el a csúcsponthoz, és értjük meg, milyen is lehet az, amikor két csúcsragadozó találkozik, csakhogy az egyik hazai pályán van.
A valaha élt egyik legnagyobb színész, Jack Nicholson sem hiányozhat a listáról, és ha őszinték akarunk lenni, nagyon sokat dob a szinkron hang is ,-amit Sinkó László kölcsönöz,- ezen a monológon. A másfél perces beszédben kimondja azt a sajnálatos igazságot, mely szerint szükség van katonai erőszakra ahhoz, hogy egy társadalmat megvédjünk. Az Egy becsületbeli ügy, a rengeteg amerikai bírósági filmek között is egy gyöngyszem. A tengerentúlon valami megmagyarázhatatlan ok miatt, imádják ezt a műfajt. A 12 dühös ember óta gyakran húzzuk a szánkat, ha meglátjuk az esküdtszéket és a fakalapácsot, azonban mindig vannak üdítő kivételek, ebbe az elit csoportba tartozik ez a film is.
7. Ponyvaregény- Samuel L. Jackson monológja
Az Ezékiel 25:17 olyan fontos a filmtörténelemben, mint nekünk, magyaroknak az aranybulla, és amikor ezt a jelentős szöveget értelmezi hősünk, akkor történik meg velünk, az, ami Vincent Vega bőröndjével, megvilágosodunk. A Ponyvaregény végén, a Samuel L. Jakson által játszott Jules, egy vérbeli gengszter és élet-halál ura, keresi az élet értelmét, miközben egy helyi lúzer pár kiakarja őt rabolni. Ebből az abszurd helyzetből kapjuk meg az egyik legjobb monológot, meg persze a legmenőbb pénztárcát.
6. Hálózat- Peter Finch monológja
Van egy rendező, aki az 50-es évek elejétől kezdte a szakmát és 2007-ben készítette el utolsó filmjét. Majdnem 60 éven keresztül rendezett, a legmagasabb szinten. Ő Sidney Lumet. Amikor egy ilyen zseni művei közül is az egyik legjobbról beszélünk, érdemes odafigyelni. A Hálózat című film 1976-ban készült nagyon erőteljes média kritika, mégis olyan, mintha ma játszódna. A főszereplő Peter Finch, akitől ezt a monológot hallhatjuk, megkapta érte az Oscar díjat, de már nem tudta átvenni, mert szívinfarktust kapott, így posztumusz díjat nyert, ami nagyban köszönhető ennek a három percnek. Végre elhangzik az a mondat egy televíziós műsorvezetőtől, hogy:” kapcsoljátok ki a tévét, ennek a mondatnak a közepén,” már emiatt érdemes megnézni.
5. Glengarry Glen Ross- Alec Baldwin monológja
Hét perces jelenet, ahol több sztár bukkan fel, mint ahány haldokló, Hajdú Péter műsorában. Ed Harris, Jack Lemmon, Kevin Spacey, Alan Arkin, a beszédét tartó Alec Baldwin, és itt még nem találkozunk a főszereplővel, Al Pacinoval. Ez a film bemutatja a kapitalizmus és az értékesítés sötét oldalát. Ha hallottunk már piramis játékról, és a fiatalok körében oly népszerű pénzügyi tanácsadásról, akkor itt most megtudjuk miről is van szó. Alec Baldwinnak ez az egy monológja van a filmben, mégis olyan ellenszenvet vált ki a nézőből, mint bármelyik másik főgonosz. Az ingatlan értékesítéssel foglalkozó cég alkalmazottai meghallgatják a nagymenő cápát, akitől megkapják, mit, hogyan csináljanak, mi meg nézők azt, hogy ha nem vagyunk érzelmi pszichopaták, akkor ne menjünk el értékesíteni.
4. Az utolsó éjjel- Edward Norton monológja
Monty Brogan, a film főhőséhez képest, Darth Vader egy csendes, jó fiú. A börtönbe vonulása előtti estéjét mutatja be a film, és ebben a monológban, a rontást küldi New York minden nációjára, a társadalom alsó és felső rétegeire, politikusokra, barátaira, rokonaira és magára Jézusra is, egyszóval mindenkire. Ha becsukjuk a szemünket, ne lepődjünk meg, hogy a Nemzeti Színház volt igazgatója osztja a chelseai buzikat, vagy épp a feketébe öltözött haszid zsidókat. Alföldi Róbert magyar hangja zseniális, ehhez a szerephez, még akkor is, ha nem minden esetben túl hiteles.
3. Minden héten háború- Al Pacino monológja
Rengeteg helyen ezt a monológot választották meg, minden idők legjobb motivációs beszédének. Egy amerikai foci csapat öltözőjében, az edző, Al Pacino banálisan az élethez hasonlítja a sportot és életük csúcspontjához a meccset. Az egész lehetne nagyon gyerekes és szánalmas, mégis megvan benne az az erő, ami arra késztet engem is amikor nézem (és ezek szerint még jó pár millió embert), hogy most van az a pillanat, hogy a sörhasamat átalakítom. A probléma akkor van, mikor vége a négy perces jelenetnek, én meg ismét neki állok megenni a pörköltet.
2. Rettenthetetlen- Mel Gibson monológja
Mit csinálunk, ha ellenségünk sokkal fejlettebb nálunk, többszörös túlerőben van, évtizedes katonai tapasztalattal a háta mögött, mi meg ott állunk a csatatéren vele szemben? Amit minden normális skót gondolt a sterlingi csata előt; fussunk, amíg lehet! Na, ekkor kell egy William Wallace, és az ő monológja, hogy senkinek ne legyen kedve elmenekülni. Ez listámon az első olyan jelenet, amit érdemes mindkét nyelven megnézni. Dörner György hangjáról nem sokat írnék, minden egyes mondat magáért beszél, azonban az eredeti, ausztrál akcentussal rendelkező Mel Gibson hasonlóan felejthetetlen élményt nyújt.
1. Trainspotting- Ewan McGregor monológja
Nem hiszem, hogy van annál erősebb beszéd, mint amikor elhangzik az, hogy az életet választom. Küzdhetsz te egy másik náció ellen, vagy épp egy másik csapat ellen, buzdíthatod a többieket, mégis az a legnehezebb, mikor saját magunkat kell meggyőzni az élni akarásról. Renton és a drogok elleni küzdelem, létre hozta a 90-es évek egyik legkultikusabb filmjét és legtöbbet hallgatott monológját. Válaszd az életet!
