A 90-es évek végén, amikor olyan filmek készültek, mint Az élet szép, vagy a kevésbé jól sikerült Hazudós Jakab, tették fel az emberek a kérdést: szabad-e a holokauszttal viccelődni. Zöld utat kaptak ezek az alkotások. Nem csak lehet, de kell is humort vinni, egy olyan időszakba, ami tragikus. Ezzel, az emléket nem semmibe veszik, hanem átadják a mai generációnak. Ebbe a sorba áll be Taika Waititi, a Jojo Nyuszi rendezője. Az előbb említett filmek inverzét alkotta meg és német szemszögből tár elénk egy rózsaszín világot. Kissé giccses, néhol talán túlzottan is (a film legutolsó jelenete), de mindenképpen egy megható és szép történetet mesél el. Hagyományos történetvezetéssel, teljesen atipikus körítéssel. Groteszk humorral és kiváló színészi játékokkal.
A történetben egy elszánt Hitlerjugend kisfiú, akinek képzeletbeli barátja maga Adolf Hitler (akit a rendező, Taika Waititi személyesít meg). Egy baleset után otthon kell maradnia, és ekkor fedezi fel, hogy anyja (Scarlett Johansson) egy zsidó lányt bujtat halott nővérének a szobájában. Klisés történet, ahol nagyon utálják, de - a történet előrehaladtával ,- egyre jobban megkedvelik egymást. A két főszereplő Jojo (Roman Griffin Davis) és Elsa (Thomasin McKenzie) nagyon hitelesen és jól adják elő a naiv német kisfiút és a ravasz zsidó kislányt.
Egy nagyon humánus filmről beszélünk. Már az eleje abszurd, mikor hősünk, zsidókkal akar elbánni, mégis a kiképzésnél, egy nyuszit nem tud megölni, inkább megpróbálja megmenteni. Több olyan emberi kapcsolatról lehetne szót ejteni, ami ad egy halvány reménysugarat, hogy akadnak még jók is ebben a világban. A látens homokos K parancsnok (Sam Rockwell), akinek minden egyes megjelenése a film legjobb pillanatai közé tartozik. Ismét egy szerep, ami méltó folytatása annak a sornak, amelyekben eddig szerepelt, mint a Hold, vagy a Három óriás plakát Ebbing határában. Nem elhanyagolható tény az se, hogy főhőseinket többször megmenti, kényes szituációkban. Megható az anya-fia kapcsolat, amit végig követ a néző. Scarlett Johansson Oscar díjra jelölt alakítása, aminek emlékezetes pillanata, a vacsora jelenet, ahol fiának eljátssza apja és anyja szerepét is egyszerre.
Sok a humoros és groteszk jelenet. Főhősünk kis barátja Yorki, aki szemrebbenés nélkül kilő véletlenül egy rakétát, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. K parancsnok túlsúlyos asszisztensének a halála, akinek a legsötétebb a lelke. Az egyik csúcspont, az, amikor az SS tisztek átkutatják a házat, és zsidókat keresnek. Itt a feszültség keveredik a humorral, hisz már az nagyon vicces, mikor nem tudnak beszélni, mert a köszönéssel elmegy rengeteg idő, mivel mindenki mindenkivel Heil Hitlerezik. Ha nem lenne néhol modoros és giccses a film megkaphatná a 10/10-et, így sajnos csak 10/8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése