2020. március 19., csütörtök

Top 10

Bruce Willis




   Ma ünnepli 65. születésnapját, a kopasz sármőr. Azon kevés republikánus közé tartozik,akit az egész világ kedvel. A simlis és a szende simliseként, egy olyan karaktert hozott el, ami aztán egész karrierje során végig kísérte. A laza, vicces csávót, aki szarik a világra, de helyén van a szíve, és ha kell, az emberiséget is megmenti. Annak ellenére, hogy ma már egy ócska energiaital ugrik be, ha a nevét halljuk. Még mindig nehéz egy 10-es listát összeállítani, annyi jó filmje van. De nem én lennék, ha nem próbálkoznék meg vele.





  Luc Besson örökzöld klasszikusa. Egy olyan sci-fi, amiben a Die hard keveredik az Armageddonnal.  Hősünk úgy csöppen a cselekmények középpontjába, hogy semmi keresnivalója nem volt ott, de ha már ott van, akkor megmenti a világot. Látványos képivilág, kiváló díszletek, futurisztikus jelmezek, végtelen fantázia, ahogy megalkották a fegyvereket, járműveket, földönkívülieket. Annak ellenére, hogy a jövőben játszódik, nem sötét a világa, és ez a sci-fiknél nagyon ritka.






  Látvány orgia a 90-es évekből. Abból a korból, amikor még tudtak katasztrófafilmet csinálni. Michael Bay rendező sztereotip képe, ahol az amerikaiak tökösek, esetleg izmosak, néha viccesek, de mindenképpen megnyerően sármosak.  Nyálas Aerosmith zene, sírások, és világmegváltó monológok. Ennek ellenére az egész valahogy működik és élvezhető. A popcorn mozik koronázatlan királya.







    Az első rész akkora siker volt, hogy a folytatás egy pillanatig nem volt kérdéses. A nézőknek nem kellett csalódni. McLane hadnagy ezúttal a washingtoni reptéren tesz rendet. Még több gyilkolás, még több akció, még több főgonosz, és még több hó, mindenből több van, ahogy a folytatásokban megszoktuk. Megint egyedül kell megoldania mindent. Nem maradnak el a vicces beszólások, a remek mellék karakterek, izgalmas jelenetek. Méltó folytatása egy örök klasszikusnak.







   Az alkoholista csődtömeg, akinek minden mindegy. Bruce Willisnek ez a szerep jutott a 90-es évek elején. Nem csak helytállt, hanem ezeket a karaktereket beemelte a halhatatlanok közé. Az utolsó cserkész is  ilyen szerep. Az azóta már öngyilkosságban elhunyt Tony Scott rendező, sokkal inkább a tökös dumákra, és jól megformált karakterre építette ezt a filmet, mintsem látványos akció jelenetekre.









   Az időutazás mindig is izgatni fogja az emberi fantáziát. Míg a Vissza a jövőbe trilógia azt mondja, bármiben változtatsz a jelenben, vagy épp a múltban, az hatással van a jövőre. A 12 majom ennek az ellentéte, egy világjárvány, amiről tudni lehet, hogy eljön, megállíthatatlan. Terry Gilliam rendező, aki a Monty Pythonnal lett világhírű, az elsők között próbálkozott azzal, hogy Bruce Willist kizökkentse a komfortzónából, és egy olyan szerepet adjon a színésznek, ami távol áll tőle. De jó, hogy ezt megtette. Köszönjük!







   Egy fekete, fehér képregény-világ. Bemutatja hova is kellett volna eljutni a    Marvel és az összes szuperhős filmnek, és sajnos azt is, hogy mennyire le vannak a maradva a   csúcstól. A Sin City is ebben a ligában indul és nincs ellenfele. Frank Miller, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino összedugták a fejüket, hogy megalkossanak egy klasszikust. Ki felejtené el Marvot (Mickey Rourke), aki ül a villamosszékben és sürgeti a rendőröket, vagy épp Hartigan (Bruce Willis) mondatát: „Elvettem a fegyverét, a másikat is.”







 Hozza az előző két résznek a szintjét, ehhez ad hozzá egy új főgonoszt Simon (Jeremy Irons) személyével, valamint a sokat beszélő humorforrás Zeus (Samuel L. Jackson) is olyan pluszt ad hozzá a filmhez, ami nagyon jót tett a franchisenak. Ezúttal nem egy irodaház, nem egy reptér, hanem egy egész város van veszélyben.  Több olyan kérdés is felmerül a filmben, amire izgatottan várjuk a választ. Miért pont McLannel van baja Simonnak? Hány gallon víz kell egy bomba leállításához? Ki volt a 21. amerikai elnök?







   Kicsit kilóg a sorból, mert itt Bruce Willis nem főszereplő. De ki lehet-e hagyni bármilyen top 10-es listából a Ponyvaregényt? Szerintem vétek lenne. Ha csak az általa eljátszott Butch jeleneteit vesszük alapul, már rengeteg élmény ér minket. A keménykötésű bokszoló, aki csak a nézésével legyőzi Vincent Vegát (John Travolta). Szintén felejthetetlen, amikor elgázolja Marsellus Walace-t. De nem csak a film, hanem Bruce Willis karrierjének egyik csúcspontja, ami a vegyesbolt pincéjében történik Zeddel (Peter Greene) és a többiekkel.






   Ez az a film, ahol Bruce Willis szintet lépett, de egy akkorát, ahova nagyon kevesen jutnak el egész karrierjük során. Eddig Stallone és Schwarzenegger mellett, egy hozzájuk hasonló akciósztár volt,  itt egy érzékeny pszichológust játszik kiválóan. Nagyban segítette munkáját, kollégája Haley Joel Osment, aki ebben az időben aranykorát élte, a gyerekszerepek közt.  A film vége katarzis. Leírhatatlan érzés, mikor először látod. Akkora csavar, hogy utána egyből megnézed még egyszer.





   Mit lehet írni egy olyan filmről, amiről már ezen az oldalon is megosztottam több mindent. Nem tudok újat mondani, csak a véleményemet róla. Vannak kiváló alkotások, amelyeknek van mondanivalója, elgondolkozol utána, átbeszéled a barátaiddal. Vannak örök klasszikusok, amit 50 év után is megnézel és egy percig nem unatkozol. Léteznek filmek, amik lehetnek bármennyire jók, vagy épp rosszak, megnézed és megváltoztatják az életedet. Mondjuk egy filmbuzi leszel tőle. Na, nekem, ebbe az utolsó csoportba tartozik a Die Hard és Bruce Willis.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése