Top 10
Bruce Willis
Ma ünnepli 65. születésnapját, a kopasz sármőr.
Azon kevés republikánus közé tartozik,akit az egész világ kedvel. A simlis és a
szende simliseként, egy olyan karaktert hozott el, ami aztán egész karrierje
során végig kísérte. A laza, vicces csávót, aki szarik a világra, de helyén van
a szíve, és ha kell, az emberiséget is megmenti. Annak ellenére, hogy ma már
egy ócska energiaital ugrik be, ha a nevét halljuk. Még mindig nehéz egy 10-es
listát összeállítani, annyi jó filmje van. De nem én lennék, ha nem próbálkoznék
meg vele.
Luc Besson örökzöld
klasszikusa. Egy olyan sci-fi, amiben a Die hard keveredik az
Armageddonnal. Hősünk úgy csöppen a cselekmények középpontjába, hogy
semmi keresnivalója nem volt ott, de ha már ott van, akkor megmenti a világot.
Látványos képivilág, kiváló díszletek, futurisztikus jelmezek, végtelen
fantázia, ahogy megalkották a fegyvereket, járműveket, földönkívülieket. Annak
ellenére, hogy a jövőben játszódik, nem sötét a világa, és ez a sci-fiknél
nagyon ritka.
Látvány orgia a 90-es évekből.
Abból a korból, amikor még tudtak katasztrófafilmet csinálni. Michael Bay
rendező sztereotip képe, ahol az amerikaiak tökösek, esetleg izmosak, néha
viccesek, de mindenképpen megnyerően sármosak. Nyálas Aerosmith zene,
sírások, és világmegváltó monológok. Ennek ellenére az egész valahogy működik
és élvezhető. A popcorn mozik koronázatlan királya.
Az első
rész akkora siker volt, hogy a folytatás egy pillanatig nem volt kérdéses. A
nézőknek nem kellett csalódni. McLane hadnagy ezúttal a washingtoni reptéren
tesz rendet. Még több gyilkolás, még több akció, még több főgonosz, és még több
hó, mindenből több van, ahogy a folytatásokban megszoktuk. Megint egyedül kell megoldania
mindent. Nem maradnak el a vicces beszólások, a remek mellék karakterek,
izgalmas jelenetek. Méltó folytatása egy örök klasszikusnak.
Az alkoholista
csődtömeg, akinek minden mindegy. Bruce Willisnek ez a szerep jutott a 90-es
évek elején. Nem csak helytállt, hanem ezeket a karaktereket beemelte a
halhatatlanok közé. Az utolsó cserkész is ilyen szerep. Az azóta már
öngyilkosságban elhunyt Tony Scott rendező, sokkal inkább a tökös dumákra, és
jól megformált karakterre építette ezt a filmet, mintsem látványos akció
jelenetekre.
Az időutazás mindig is izgatni
fogja az emberi fantáziát. Míg a Vissza a jövőbe trilógia azt mondja, bármiben
változtatsz a jelenben, vagy épp a múltban, az hatással van a jövőre. A 12
majom ennek az ellentéte, egy világjárvány, amiről tudni lehet, hogy eljön,
megállíthatatlan. Terry Gilliam rendező, aki a Monty Pythonnal lett világhírű,
az elsők között próbálkozott azzal, hogy Bruce Willist kizökkentse a
komfortzónából, és egy olyan szerepet adjon a színésznek, ami távol áll tőle.
De jó, hogy ezt megtette. Köszönjük!
Egy fekete, fehér
képregény-világ. Bemutatja hova is kellett volna eljutni a
Marvel és az összes szuperhős filmnek, és sajnos azt is, hogy
mennyire le vannak a maradva a csúcstól. A Sin City is ebben a
ligában indul és nincs ellenfele. Frank Miller, Robert Rodriguez és Quentin
Tarantino összedugták a fejüket, hogy megalkossanak egy klasszikust. Ki
felejtené el Marvot (Mickey Rourke), aki ül a villamosszékben és sürgeti a
rendőröket, vagy épp Hartigan (Bruce Willis) mondatát: „Elvettem a fegyverét, a
másikat is.”
Hozza az előző két résznek a szintjét, ehhez ad hozzá egy új főgonoszt Simon
(Jeremy Irons) személyével, valamint a sokat beszélő humorforrás Zeus (Samuel
L. Jackson) is olyan pluszt ad hozzá a filmhez, ami nagyon jót tett a
franchisenak. Ezúttal nem egy irodaház, nem egy reptér, hanem egy egész város
van veszélyben. Több olyan kérdés is felmerül a filmben, amire izgatottan
várjuk a választ. Miért pont McLannel van baja Simonnak? Hány gallon víz kell
egy bomba leállításához? Ki volt a 21. amerikai elnök?
Kicsit kilóg a sorból, mert
itt Bruce Willis nem főszereplő. De ki lehet-e hagyni bármilyen top 10-es
listából a Ponyvaregényt? Szerintem vétek lenne. Ha csak az általa eljátszott
Butch jeleneteit vesszük alapul, már rengeteg élmény ér minket. A keménykötésű
bokszoló, aki csak a nézésével legyőzi Vincent Vegát (John Travolta). Szintén
felejthetetlen, amikor elgázolja Marsellus Walace-t. De nem csak a film, hanem
Bruce Willis karrierjének egyik csúcspontja, ami a vegyesbolt pincéjében
történik Zeddel (Peter Greene) és a többiekkel.
Ez az a film, ahol Bruce
Willis szintet lépett, de egy akkorát, ahova nagyon kevesen jutnak el egész
karrierjük során. Eddig Stallone és Schwarzenegger mellett, egy hozzájuk
hasonló akciósztár volt, itt egy érzékeny pszichológust játszik kiválóan.
Nagyban segítette munkáját, kollégája Haley Joel Osment, aki ebben az időben
aranykorát élte, a gyerekszerepek közt. A film vége katarzis.
Leírhatatlan érzés, mikor először látod. Akkora csavar, hogy utána egyből
megnézed még egyszer.
Mit lehet
írni egy olyan filmről, amiről már ezen az oldalon is megosztottam több
mindent. Nem tudok újat mondani, csak a véleményemet róla. Vannak kiváló
alkotások, amelyeknek van mondanivalója, elgondolkozol utána, átbeszéled a
barátaiddal. Vannak örök klasszikusok, amit 50 év után is megnézel és egy
percig nem unatkozol. Léteznek filmek, amik lehetnek bármennyire jók, vagy épp
rosszak, megnézed és megváltoztatják az életedet. Mondjuk egy filmbuzi leszel
tőle. Na, nekem, ebbe az utolsó csoportba tartozik a Die Hard és Bruce Willis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése