Úriemberek (The Gentlemen)

   Guy Ritchie azon kevés rendezők egyike, akinek a közepes filmjeit is érdemes megnézni, ha jól akarunk szórakozni. Az Úriemberek című alkotása elmarad a régi nagy klasszikusoktól. Talán nem is kell összehasonlítani egy húsz évvel ezelőtti Blöffel. Más kor, más közönségnek. Ha ezeket szem előtt tartva ülünk be a moziba, nem fogunk csalódni.
Az európaiak Tarantinoja, aki képes bármilyen rossz színészből kihozni a maximumot. Collin Farrel nem egy Laurence Olivier. Mégis pár jelenet, amiben feltűnik lehengerlő. Kiválóan hozza, a tompa, nem túl okos, de vérprofi mestert, akinek tanítványai, na meg jómaga a film egyik fő humorforrása. Nem lennék meglepve, ha Guy Ritchie párszor látta volna az In Bruges című filmet, mert Collin Farrel, mint ha azt szerepet hozta volna át. Itt van a nem túl ismert Charlie Hunnman, az Arthur királyból, vagy a Kemény motorosok című sorozatból. Főhősünk jobb keze, a problémamegoldó. Lejátssza Matthew McConaoughey-t. A nagyobb probléma, hogy a legtöbb jelentben Hugh Granttel van párban, aki a homokos újságírót nagyon erőltetve hozza. Valamikor már a nézőnek kínos. Sajnos akadnak még kisebb-nagyobb gondok a castinggal. Michelle Dockery a feleség szerepében jelentéktelen. A negatív hősök meg messze elmaradnak, Golyófogú Tonytól, Penge Borisztól, vagy a felejthetetlen Bunkótól.
A lassabb történet folyást kisebb akciókkal és a film végén, egy nem túl jelentős csavarral próbálja a rendező szórakoztatóbbá tenni. Mégis inkább egy-egy jelenet, párbeszéd, ami igazán tetszett. Talán a film csúcspontja, mikor a Ray vezette kis gengszter csapat dél Londonba látogat. A felső osztály fiatal drogosai, egy szakadt lakásában élvezik heroinban gazdag életüket. Raynek és csapatának innen kell kimenekíteni egy lányt, és visszavinni szüleihez. Minden másodperc élvezetes. Szintén vicces jelenet, mikor a Hugh Grant által alakított Fletcher, videót készít egy futballmeccs lelátóján beszélgető gengszterekről.
A humor mindenképpen jót tesz a filmnek. Aktuálisan, a jelenkorral viccel. Legyen az a Brexit, vagy a Youtube világa. Néhol groteszk és abszurd (ön)gyilkos jelenetek sokkal jobban állnak a rendezőnek, mint amikor Aladdint forgat.
A film nem megy el amellett, hogy vannak a kemény és kevésbé erős drogok. A fű nem ölt még meg senkit, ezáltal főhősünk, az amerikai Mickey Pearson (Matthew McConaoughey), aki ezt terjeszti a sziget országban, fel is menti magát a bűn alól. Kicsit talán olyan, mint a Family Guyban Osama Bin Laden, aki gyorsan meggyónja bűneit, és a rászegezett fegyver halom után, hirtelen megjelenik a mennyországban.
Összegezve, ha ez az év ilyen filmekkel folytatódik, nem lesz nagy baj, és kérnénk, inkább ehhez hasonlókat Guy Ritchietől, mint Aladdint, vagy Arthur királyt. 10/6.