Nők (The Women)

   Egy film nőkről, nőknek. Amikor megnéztem ezt a filmet, az volt az érzésem, hogy olyan, mint amikor a csajok órákig beszélgetnek barátnőjükkel dolgokról, amit három mondatban is el lehetne mondani. Ennek a filmnek a 114 perce volt hasonló. Fontos dolgokról beszél úgy, hogy egy pillanatig nem gondolnám, érdemes lenne rá jobban odafigyelni. Nem én vagyok a célközönség, tudom, de azért tehetett volna egy gesztust a férfiak felé a rendezőnő, Diane English, aki a forgatókönyvírója és producere is saját alkotásának.

Főszerepben négy barátnő, akik szemén keresztül láthatjuk a hétköznapi problémákat, gondokat és azok megoldásait. Mindegyikük teljesen különböző karakter. A fekete leszbikus (Jada Pinkett Smith), aki lazán kezeli az életet. A karrierista (Annette Bening) gyerekgyűlölő, aki egy jó cikkért elárulja barátnőjét. A terhes, sok gyermekese családanya (Debra Messing), akinek egy szülés olyan természetes, mint nekem munkába járni. Valamint az átlagos nő (Meg Ryan), akivel a nézőnek azonosulni kell. Az ő családi élete tökéletes, a karrierje felfelé ível, és mindenki szereti. Nem lenne film, ha nem derülne ki, hogy a férje hűtlen, a lázadó tini lánya nem szereti, mégse kapja meg apja álomállását a divatvilágban, és még a legjobb barátnője is kihasználja. Kiszól hozzánk a rendező, bármennyire is jó úton haladsz, vigyázzál, mert mindig történhet valami gubanc. Nem lenne amerikai film, ha a végén a hűtlen férj ne térne jó útra, a kislány ne tisztázná anyjával a dolgokat, nem lenne meg a meló és ne békülne ki a barátnőjével. Itt aztán minden jóra fordul.

A film sok mindent érint, de nagyon felszínesen. A néző láthat rosszul működő anya-lánya kapcsolatokat, milyen, amikor a feleség összefut férje szeretőjével (Eve Mendes), komfort zónájukból kilépő nők. Mégis hiányérzetem van, mert nem kapom meg a válaszokat.

A legnagyobb pozitívum, hogy csak nők játszanak a filmben és egy pillanatig nem zavaró. Sajnos az ötlet nem eredeti, mivel egy 1939-es film, Az asszony című alkotás újragondolt verziója. 10/4.